Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az igaz szerelem

2010.02.20

Az igaz szerelem

Gondolataim szanaszét heverne
k,
a gyomromban pillangók repdesnek.
Mindig megfordul velem a világ,
ha magam elé képzelem az arcát.
Nem mondom,elég furcsa érzés,
miért nem tudom elfeledni?
Megválaszolatlan kérdés.
Éjjelenként róla álmodom remélve,
hogy egyszer belenézhetek a szemébe.
De úgy igazán, hogy mindketten tudjuk,
egymás nélkül elképzelhetetlenek vagyunk.
Csak az tudja igazán mit jelent egy érintés,
ki éjjelenként ezért teszi össze mindkét kezét.
És ha van valami,ami igazán fájhat,
ha Isten nem hallgatja meg az imádat.
Tudod,hogy létezhet egy másik élet,
ahol az életed nélküle éled.
De ezt csak az ész kívánja,
igazából tested minden porcikája őt kívánja.
Hogy a karjaidban tarthasd addig,
míg nem érzed teste melegét tetőtől talpig.
Hazug,hazug,hazug szerelem,
nem is képzeled mit tettél velem.
Milyen nagy fájdalmat kell elviselnem?
Éjjelt nappallá téve kérlelem az eget.
Hogy megtört szívemből üldözzön ki téged!
Fáj az igazság,de ki kell mondanom:
életem nélküled maga a borzalom.
Hiába az ima,hiába az önsanyargatás,
a jótett,a fohász,a reménytelen sírás.
Nem szűnsz meg soha,számomra nem,
ez és csak ez lehet az igaz szerelem!

Kép

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.